Az oldal üzemeltetését a Magyarországi Református Egyház látja el!

A trianoni utódállamok magyar reformátussága

2010.05.17., 15:58

Az első világháború után nemcsak Magyarország veszítette el területének kétharmadát, lakosságának felét, hanem az 1881 óta egységes magyar református egyház esett újra részekre. Ettől kezdve - liturgiai és egyházjogi szempontból - az utódállamokbeli református egyházak egymástól elszigetelten fejlődtek.
Mivel teljes egyházrészek és egyes gyülekezetek egyaránt kerültek az anyaország határain kívülre, szükség volt az egyházi struktúra újjászervezésére, amit az utódállamok gyakran csak nagy nehézségek árán ismertek el. Az állam több helyen jogtalanul kisajátította az egyházak ingatlanait, és részben megszüntette a felekezeti oktatás fejlett szervezetét is. Mégis elmondható, hogy ezek az egyházak a súlyos elnyomás ellenére, vagy talán éppen az önvédelem következtében a két világháború közötti időszakban Isten kegyelméből lelki megújuláson mentek át.

Kettős kisebbségben

Napjainkban a Magyarországgal határos hét szomszédos állam mindegyikében élnek magyar reformátusok. A legkevesebben Ausztriában és Szlovéniában: egy-egy gyülekezetben, a legtöbben Romániában, ahol két egyházkerületbe szerveződnek. Sorsuk a második világháborút követően a hasonló történelmi helyzet miatt többnyire a magyarországihoz hasonlóan alakult. A szovjet típusú kommunista elnyomást azonban itt gyakran nehezítették a kettős: nyelvi és vallási kisebbségből adódó körülmények.

Az ausztriai felsőőri (Oberwart) gyülekezetnek történelmileg sajátos szerep jutott, hiszen helyzetéből következően oroszlánrészt vállalt a magyar politikai menekültek gondozásában. A Kárpát-medencében ugyanis ez volt az egyetlen olyan református közösség, amelyik a második világháború után nem került a kommunista diktatúra fennhatósága alá. Ez a gyülekezet ugyanakkor az egész ausztriai reformátusság megbecsült részévé is vált. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy lelkipásztora közel két évtizeden át az egész ausztriai református egyház püspöke volt. A gyülekezetet különösen ismertté tette az úgynevezett "Oberwart-konferencia", mely innen indult ki, és több mint harminc éven át a szabad teológiai eszmecsere fóruma lett Európa református egyházai számára.

Az egykori Jugoszlávia területén szerveződő magyar reformátusság számára a második világháború, valamint az utóbbi időben a délszláv háborúk jelentettek nagy vérveszteséget. Az itteni kommunista rendszer viszonylag nagyobb szabadságot engedett ugyan az egyházaknak, de az intézményrendszer hiánya (pl. saját lelkészképzés) és a nacionalizmus erősödése az egyház életét is megnehezítették. A mesterséges államalakulat szétesésével a Jugoszláviai Református Egyház is több részre vált szét. Ezek közül legjelentősebb a szerbiai Református Keresztyén Egyház.

Kárpátalja: az életben maradás volt a tét

A Kárpátaljai Református Egyház a második világháborúig Csehszlovákiához tartozott. Utána a Szovjetunió részévé vált, majd annak szétesése óta Ukrajnához tartozik. Helyzete a többi utódállam egyházrészeinél is nehezebb volt. A lelkészek több mint egyharmada már a háború végén elmenekült, sokakat pedig évekre bebörtönöztek vagy Szibériába hurcoltak. A tét itt nem az volt, hogyan tud élni az egyház az elnyomatásban, hanem hogy egyáltalán életben maradhat-e, fennmaradnak-e legalapvetőbb funkciói: lesz-e református igehirdetés, megmaradnak-e a templomok és a lelkészek. Az ortodox kulturális hagyománnyal bíró Oroszország XX. századi birodalma szinte egyáltalában nem ismerte a protestantizmust, ezért kérdéses volt, hogy kaphat-e bármilyen jogi státust a kárpátaljai református egyház. Erre itt egészen 1990-ig várni kellett.

A mai Szlovákiai Református Keresztyén Egyház - az 1993-ban széteső - Csehszlovákiában a második világháborút követően élte át legnehezebb időszakát. A világháború után a győztesek oldalán álló ország tiszta szláv nemzeti állam létrehozását tervezte. Ehhez több millió némettől és sok százezer magyartól kellett "megszabadulnia". Ennek érdekében e két kisebbséget - az ország lakosságának egyharmadát - kollektíven háborús bűnösnek nyilvánították, megfosztottak állampolgárságától, és kitelepítésükhöz megpróbálták megszerezni a nagyhatalmak hozzájárulását. A németek esetében ez teljes egészében meg is történt, Magyarországnak azonban sikerült elérnie, hogy hivatalosan csak az áttelepülni kívánó magyarországi szlovákokkal azonos számban telepítsenek ki magyarokat. A kényszerű lakosságcsere és egyéb intézkedések következtében így is százezres nagyságrendben kellett a felvidéki magyaroknak elhagyniuk őseik földjét. A helyzet megnyugtató rendezésére itt is csak a rendszerváltás után kerülhetett sor, bár a nemzeti kisebbségeket sújtó intézkedésektől ma sem teljesen mentes a szlovák közélet. A lelkészek képzése évtizedeken át elsősorban a prágai Károly Egyetemen történt, újabban azonban a Komáromban működő magyar egyetem tölti be ezt a feladatot.

Románia: több évtizedes üldöztetésben

Magyarországon kívül ma a Romániai Református Egyház keretei között él a legnépesebb magyar református közösség. Két egyházkerületének munkáját közös zsinat hangolja össze, és közös a lelkészképzésük is a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet keretében. A két kerület története a trianoni békeszerződés után egy időre különböző irányt vett. A Monarchia időszakában is meglévő Erdélyi Református Egyházkerület állami elfogadtatásával nem volt gond: Kolozsváron folytatódott a lelkészképzés, s a kerület többi iskolái is - bár a korábbinál erősebb állami ellenőrzés mellett - végezték munkájukat. A magyar határ mentén kényszerűségből létrejövő Királyhágómelléki Református Egyházkerület jogi elfogadtatása azonban nehézségekbe ütközött, hiszen gyülekezetei korábban a debreceni székhelyű Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartoztak. A két évtizedes egyházpolitikai bizonytalanság a gyülekezetépítéstől és az egyházi iskolaügytől egyaránt energiákat vont el.

Az 1948-ban történt kommunista hatalomátvétellel a modern történelem egyik legsúlyosabb egyházüldözése vette kezdetét Romániában. 1952-ben és még inkább 1956-ban számos református és más kisebbségi egyházhoz tartozó lelkészt letartóztattak. Nagy részük az 1964. évi általános amnesztiával szabadult, amikor Románia először kapott kölcsönt az USA-tól, s a szerződés feltételei között volt a politikai foglyok szabadon bocsátása. A történelem aztán megismétlődött: a megelőző gyászévtized után jött a csendes, majd az egyre erősödő elnyomás időszaka, s a Ceausescu-féle diktatúra falurombolási tervei váltottak ki nagy nemzetközi tiltakozást. Az 1989-es fordulat után, melynek egyik jeles előmozdítója Tőkés László volt, újra elkezdődhetett az egyházépítő munka. A jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok visszaadása alapvető kérdés. Minthogy a református egyház szinte valamennyi tagja a magyar etnikai kisebbséghez tartozik, az etnikai kisebbségek jogainak teljesítése közvetlenül érinti. A magyarellenes megnyilvánulások gyakran kényszerítik az egyházat arra, hogy felemelje szavát az emberi méltóság mindennemű megsértése ellen.

A nehézségek mellett természetesen folyik a csendes egyházépítés is. A gyülekezeti munka ma már nincs a templom falai közé szorítva. A helybeli hívek, az anyaországi, a nyugati és tengerentúli testvéregyházak szolidaritásának és támogatásának köszönhetően kezdenek újjáéledni azok az intézmények, ahol a református egyház nevelő, diakóniai és missziói munkáját végezheti.

Galéria

2009. május 22. - Építkezés 2009. május 22. - Építkezés

Szeretetszolgálat

Magyar Református Szeretetszolgálat

Címerünk



Magyar Református Egyház címere